Az 1988-ban alakult Sacramento-i banda tagjai: Chino Moreno énekes, Stephen Carpenter: gitár, Abe Cunningham: dobok, Chi Cheng: basszus, Frank Delgado: billentyűk.
A Deftones a White Pony c albummal (2000) lépett az amerikai metálszíntér élvonalába. Az együttes vezetője Chino Moreno mondja egy interjúban: „Ez a jelképe az egésznek, a bandánknak, a zenénknek. A becsületesség, és a tisztességesség szimbóluma…”. 2001-ben Los Angelesben a metálkategória legjobbjaként Grammy-díjat kaptak. A Deftones két dalt is szerzett a Mátrix trilógia filmzenéiből. A Mátrixban a My Own Summer hallható az „Around the Fur” c. almumról, a Mátrix: Újra töltve c. filmben pedig a „Lucky You”, a „Deftones” c. lemezükről. A Deftones készítette el a For The Masses című Depeche Mode tribute lemezre, a To Have And To Hold című szám feldolgozását.
Lemezeik: B-Sides (2005), Deftones (2003), White Pony (2000), Around the Fur (1997), Adrenaline (1995)
Valahol San Francisco és Nevada között félúton fekszik Sacramento, ahol a Deftones pezsdítette fel a csendes kisváros életét az elmúlt években. A Deftones zenéjét nehéz kategóriákba sorolni, hiszen az egész életében együtt dolgozó öt barát szenvedélyes elkötelezettsége olyan zenei világot teremtett, melyben különböző hatások, mint például a metál, a rock, a new wave, a blues, a soul és a punk is felismerhető. Napjainkban a nemzetközi közönség által is széles körben elismert csapat 1988-ban írta be a nevét a zene történetébe, s azóta több mint 3 millió jegyet és 4 millió albumot adtak el.
Legutóbbi albumuk a Warner Music kiadásában megjelent válogatásalbum, a B-Sides (2005). Az album felidézi a csapat eddigi történetét. „Nem akarunk követni egy speciális irányt. Azt hiszem az albumaink egy fejlődési utat járnak be, mert a zenénk a pillanatnyi vágyainkat, érzéseinket fejezi ki.”
Az együttes Maverick Recordsnál megjelent negyedik albuma, mely a Deftones (2003) címet viseli, lélegzetelállítóan újat hozott létre. Bár a cím meglehetősen egyszerű, az album tizenegy megdöbbentően új hangzású, eredeti számot tartalmaz. A Deftones hatásos és lendületes hangzásvilágának minden jegye fellelhető a lemezen. Zenéjükben könnyedén ötvöződnek a legkülönfélébb hatások a rocktól kezdve a soulon és punkon át a metálig, miközben a zenészek közötti tökéletes, majdhogynem telepatikus az összjáték. Az énekes, Chino Moreno rejtélyes, képekben gazdag szövegeitől a dobos, Abe Cunningham és a basszgitáros Chi Cheng mennydörgésszerű ritmusszekciójáig; a billentyűs, Frank Delgado gazdag hangzásvilágától a gitáros, Stephen Carpenter vulkáni erejű játékáig mind hozzájárulnak a Defstones egyediségéhez. A Deftones album hatalmas ugrás egy merőben új hangzásvilágba. Az album megszületésében fontos szerepet játszott a közel két évig tartó világ körüli turné, melynek során a banda bejárta az USA-t, Európát, Ázsiát, Ausztráliát és Dél-Amerikát. „Egyszerűen nem tudtunk nyugton maradni”, mondja Stephen a Deftones születésével kapcsolatban. „A turné során rengeteg kreatívitás szabadult fel bennünk, ami folyamatosan elő akart törni. Nem lehetett nem foglalkozni vele. A turné után próbáltunk lazítani, és úgy élni, mint a többi ember, de nem sikerült. Elfelejtettük, hogyan is kell azt csinálni.”
„Kb. három hónapig sikerült pihenni”, folytatja Chino, „de beleuntunk”. Megint összegyűltünk, elkezdtünk dalokat írni és visszajárni a „Helyre”, ahogyan a közösen épített próbatermünket és stúdiónkat neveztük. „Azonnal tudtuk, hogy valami formálódik bennünk.”
„Olyan természetesen jött”, fűzi hozzá a dobos, Abe Cunningham. „A stúdióban zenélni számunkra a koncertezés egyfajta kiterjesztése. Ugyanúgy tudunk összpontosítani, ugyanakkora energiával játszunk, ugyanúgy mintha buli lenne, és egyáltalán nem számít, hogy mi van körülöttünk. Három éve készült el a White Pony és nagy nyomás nehezedett ránk, hogy folytassuk. Mi persze nem törődtünk vele. De amikor itt volt az ideje, mindannyian megéreztük.”
Az eredmény a Deftones; egy album, amely áttöri a Defstones korábban is ismert eredeti hangzását és egy új dimenzióba emeli azt. Az albumon olyan ragyogó számok szerepelnek, mint a „Needles & Pins”, a sötéten parázsló „Deathblow”, az egyenetlen és szokatlan hangzású „Battle-Axe” valamint a sértő, és mégis elbizonytalanítóan dallamos „Minerva”.
A Deftones album zenei világát nagymértékben gazdagítja mindaz, amit az együttes korábban hozott létre.
1995-ben jelent meg az Adrenaline, mely 11 elszánt, szenvedélyes, energikus, dinamikus, és lírai dalt tartalmaz. Az 500 000 példányban elkelt album hidat teremt a metál, a rock és a hard core mozgalom múltja és jelene között. Az albummal kapcsolatban Chino mondja: „Rengeteg levelet kapok a rajongóktól, melyekben megírják, hogy az egyes dalok hogyan hatottak rájuk, milyen érzéseket keltettek, és hogyan nyugtatták meg őket. Az ő érzéseik gyakran különböznek az én érzéseimtől, de ez nem lényeges, az a fontos és jó, ha valami megérinti az embert.”
1997-ben jelent meg az Around the Fur. Az album dalait sokáig játszották a rock és az alternatív rádiócsatornák, a My Own Summer című dalt pedig hosszú hónapokon keresztül láthatták a nézők az MTV-n. A felvételen a csapat cirkáló éhes cápák között lebegő ketrecen zenél.
2000-ben jelent meg az áttörést jelentő, Grammy-díjas platina lemez, a White Pony, melyen a bombasiker „Change (In The House Of Flies)” is szerepelt. A White Pony nem illeszkedik a divatos trendekbe, a piaci versenyviszonyokba, ez az öt fiú érzéseit és gondolatait megjelenítő zene és szöveg, egy igazi emocionális élmény. Olyan lírai és erotikus, mint amilyen brutális és dinamikus. Az album szövegei olyan művészi élményt nyújtanak mint egy jó könyv, vagy egy gyönyörű festmény. A „Teenager” című dal talán a Deftones egyik legszebb szerzeménye, mely az iskoláskor ártatlanságát, a csillagfényes nyári éjszakákon átélt tiszta szerelmet idézi.
