Itáliában a korai reneszánsz (1400-1500) időszaka alatt a szőkés árnyalatot kedvelték, így válhatott a divat egyik színévé a vörösesszőke. A reneszánsz virágkora idején a frizurák kicsik voltak, míg a későbbiekben a merev, spanyol divat hatása volt a jellemző, ezáltal frizurák és az ékszerek egyszerűbbek lettek.
A reneszánszot a barokk (1600-1700) követte, mely ismét megváltoztatta a frizuradivatot, így a római és görög stíluselemekben bővelkedő frizurákat a túltengő és nehéz formák váltották fel. A hajat továbbra is a természetben található anyagokkal díszítették (gyöngysor, drágakő, hajtű, virág, lepke, toll). Az 1700-as évek végén a toll hangsúlyos szerepet kapott, arany, ezüst, fehér, kék, lila színűre festették, és ünnepi alkalmakra hármat tűztek a hajba.
1640-ben, Párizsban megnyílt az első női fodrászüzlet, s ekkor jött divatba a huszárfrizura is, mely könnyű selyemből készült sapkából és tollból állt, valamint az oldalt lelógó tincseket csak a végükön hullámosították és így kötötték át szalaggal. Később megjelent a krinolin, mely, ahogy egyre növekedett, vele tornyosodott a frizura is. A magasításban Madame Pompadour fodrásza járt az élen, aki magát építőművésznek tartotta. A nyolcvanas évek elejére az arc hosszának három- négyszerese volt a haj magassága. Mint oly sokszor, az udvar által diktált divatnak is az udvar vetett véget, mikor a királynő egy betegség miatt elvesztette a haját, s ekkor készíttetett magának különböző parókákat. Újszerűsége hamar elterjedt a nemesek és a polgárok körében is.
A francia forradalom hatására hirtelen minden leegyszerűsödött, mind a ruházat
, mind a haj tekintetében. A visszafogott pompát és eleganciát Napóleon hitvese, Josephine hozta vissza a divatba: az ő idejében a nők az antik görögökhöz és rómaiakhoz hasonlóan frizírozták magukat, apró kövekkel, gyöngyökkel díszítve a hajat, vagy török, illetve indiai turbánt kötöttek a fejükre. Napóleon rövidre vágatta a haját és eleinte csigákba tekerve hordta, később simán. A férfiak hajviselete egyébként folyton visszatért a púderezett, csigákba rendezett parókához. A forradalom környékén lazult az erősebbik nem hajviselete, akkor inkább saját hajukat göndörítették, vagy lazán copfba fogták.
1840 tájékán a nők a fülük köré rendezték befont, vagy beloknizott tincseiket, ezzel is keskenyítve arcukat, ám a díszítés, a méretek sokkal kevésbé parádésak, mint a 40-50 évvel azelőtt. 1818-ban Thenard francia kémikus feltalálta a hidrogénperoxidot; 1872-ben Marcell Nándor bemutatta a vashullámosítót, melyek az óta továbbfejlesztettek, de ugyanúgy elengedhetetlen kellékei a mai nőknek, mint a „régieknek”.
A rovat létrejöttében Kiss Katalin fodrász volt segítségünkre Cím: Hege International Fodrászat, Debrecen, Piac u. 38.
